FRO edzőtábor – Groznjan, Horvátország

Sebestyén Krisztián Posted On március 9, 2017

918 Views

FRO edzőtábor – 2017.02.23-26 – Groznjan, Horvátország

Szerző: Pósa Péter

Fotó: FRO Racing

Azt hiszem valamikor január elején vetődött fel először egy február végi FRO Enduro Team edzőtábor ötlete. Az első körök után viszonylag hamar világossá vált, hogy Krisszel és Lukival hárman maradunk a kijelölt időpontra.

Én már hetekkel előtte őrületbe kergettem a srácokat, annyira vártam már az indulást, hiszen hiába nem vagyok újonc, régen – a 2000-es évek elején – még egész máshogy edzettünk, másrészt mégiscsak új nekem ez a szakág, az új bringámmal is még csak ismerkedem.

A tábor helyszínéül a horvátországi Groznjan dombjait választottuk. Tavaly ugyanis itt ért véget a SloEnduro sorozat, idén pedig itt kezdődik a szezon április elején. A csapat egy része már versenyzett itt, így ismertük a pályák és transzferek nyomvonalait, az Isztrián pedig már február végén is kellemes bringás idő volt várható.

Indulás, érkezés

A csütörtök reggeli gyors logisztikát követően már robogtunk is keresztül Szlovénián a plafonig pakolt kombival, a bringák pedig vigyorogtak mögöttünk a vonóhorgon. A tervek szerint érkeztünk Groznjanba délután négy óra körül, ahol gyorsan elfoglaltuk szállásunkat, átöltöztünk és már indultunk is felfedezni a környéket. Nem volt könnyű elszakadni szállásadónktól, aki kiváló házigazdaként azonnal helyi pálinkával kínált minket – ezt fájó szívvel, de visszautasítottuk, mert szerettünk volna még sötétedésig menni pár kört. Bemelegítésnek egy olyan pályát választottunk, ami egyrészt könnyen megközelíthető, változatos nyomvonala van, és kb. a kétharmadánál „ki lehet szállni” belőle az egyik transzfer útra, így gyorsan vissza tudtunk tekerni még egy körre.

Groznjan egyébként egy hihetetlen szép, csöpp kis horvát falu, jellegzetes mediterrán stílusban egy mindössze 370 méteres dombon. Egyik irányba elnézve az Alpok havas hegycsúcsait látjuk, másik irányba pedig a Földközi-tengert, hiszen mindössze 30 km-re vagyunk Trieszttől. Jó állapotú trailek, kedves, vendégszerető helyiek, mediterrán hangulat, mi kell még? Jó idő! Az is volt, meg rossz is, de erről később…
Este berendezkedtünk a szállásunkon, majd korán elcsendesedett a csapat, hiszen innen jöttek csak az izgalmas napok.

SCHWALBE MM&HD nap

Mivel péntekre minden létező időjárás-előrejelző appunk esőt jósolt délutánra, az volt a stratégiánk, hogy reggel korán kelünk és megpróbáljuk kimaxolni a délelőttöt, ki tudja mi lesz utána. Ezért pár perccel reggel 8 után már gurultunk is, szép sorban felfedezve a különböző pályákat. A nagyobb hatékonyság érdekében felváltva szállítottuk fel egymást autóval – 1 vezetett, 2 mindig tekert, optimális felállás. Ebédig sikerült is mindenkinek 6-6 edzőkört megtenni a különböző traileken. Az idő a kellemes 12-14 fokkal langyos volt, bár borús volt, ami optimális bringázni, pont mint a talaj, ami nem porzott, de nem is volt sáros, így tökéletesen tapadtunk – jó lehetőség volt új Schwalbe gumijainkat száraz pályákon tesztelni. Ekkor mind a hárman elöl Magic Mary, hátul Hans Dampf kombóra szavaztunk, ami annyira jó választásnak bizonyult, hogy én valószínűleg az év nagy részében is ezzel a párossal fogok versenyezni – döbbenet, hogy első keréken mit fognak a Mágikus Méri oldalsó bütykei pl. egy rézsün.

Sajnos kivételesen bevált a jóslat, ebédidőre menetrend szerint meg is jött az eső. Sebaj, gondoltuk, amíg veszünk magunkhoz némi energiát a délutánra, csak eláll majd. Groznjan annyira pici település, hogy az év ezen szakában konkrétan téli álmot alszik, egy kis kávézón kívül semmi nem volt nyitva, így felfedeztük a következő nagyobbacska várost. Itt mindenki éhségének megfelelő méretű pizzát választott – Krisztián rögtön egy fél méteres átmérőjű családit, amin először röhögtünk, de végül az utolsó övtáskába gyömöszölt szeletet leszámítva tényleg elpusztította az egészet.
Az eső nem csitult, de a harci kedvünk sem, így letámasztottuk autónkat a fönti parkolóban és megnéztük milyenek a pályák sárban. Mivel az első körben vállalhatatlanul sárosak lettünk, így ugrott a felszállítózás – maradt a feltekerés, hiszen kell az erőnléti edzés is. Szállásunk csillagai tovább bővültek, amikor még vízvételi lehetőséget is kaptunk, így alapos bringamosással és karbantartással zártuk a napot.

Szombat reggel ugyan szépen sütött a nap, de tudtuk, hogy éjjel kettőig vödörből öntötték a vizet föntről, ezért két dologban rögtön meg is állapodtunk: az egyik, hogy gumit cserélünk – de mire? Hála a Schwalbe hazai forgalmazójának és a tőlük az idei évre kapott támogatásnak, sok lehetőségünk van: hárman háromféle megoldásban gondolkodtunk, de aztán Luki is lemondott a Dirty Dan sárgumik használatáról, hisz a napsütés és viharos szél miatt várhatóan gyorsan száradnak majd a pályák. Végül mindannyian elöl-hátul Magic Mary gumikat pattintottunk fel, természetesen Doc Blue tubeless folyadékkal. Krisztián még annyi tuningot elkövetett, hogy megvágta az első gumi mintázatát a szintén Schwalbe gyártmány, profi gumivágó fogóval, így segítve a sár tisztulását a mintázatból.