FRO edzőtábor – 2017.02.23-26 – Groznjan, Horvátország
Szerző: Pósa Péter
Fotó: FRO Racing
Azt hiszem valamikor január elején vetődött fel először egy február végi FRO Enduro Team edzőtábor ötlete. Az első körök után viszonylag hamar világossá vált, hogy Krisszel és Lukival hárman maradunk a kijelölt időpontra.
Én már hetekkel előtte őrületbe kergettem a srácokat, annyira vártam már az indulást, hiszen hiába nem vagyok újonc, régen – a 2000-es évek elején – még egész máshogy edzettünk, másrészt mégiscsak új nekem ez a szakág, az új bringámmal is még csak ismerkedem.
A tábor helyszínéül a horvátországi Groznjan dombjait választottuk. Tavaly ugyanis itt ért véget a SloEnduro sorozat, idén pedig itt kezdődik a szezon április elején. A csapat egy része már versenyzett itt, így ismertük a pályák és transzferek nyomvonalait, az Isztrián pedig már február végén is kellemes bringás idő volt várható.
Indulás, érkezés
A csütörtök reggeli gyors logisztikát követően már robogtunk is keresztül Szlovénián a plafonig pakolt kombival, a bringák pedig vigyorogtak mögöttünk a vonóhorgon. A tervek szerint érkeztünk Groznjanba délután négy óra körül, ahol gyorsan elfoglaltuk szállásunkat, átöltöztünk és már indultunk is felfedezni a környéket. Nem volt könnyű elszakadni szállásadónktól, aki kiváló házigazdaként azonnal helyi pálinkával kínált minket – ezt fájó szívvel, de visszautasítottuk, mert szerettünk volna még sötétedésig menni pár kört. Bemelegítésnek egy olyan pályát választottunk, ami egyrészt könnyen megközelíthető, változatos nyomvonala van, és kb. a kétharmadánál „ki lehet szállni” belőle az egyik transzfer útra, így gyorsan vissza tudtunk tekerni még egy körre.
Groznjan egyébként egy hihetetlen szép, csöpp kis horvát falu, jellegzetes mediterrán stílusban egy mindössze 370 méteres dombon. Egyik irányba elnézve az Alpok havas hegycsúcsait látjuk, másik irányba pedig a Földközi-tengert, hiszen mindössze 30 km-re vagyunk Trieszttől. Jó állapotú trailek, kedves, vendégszerető helyiek, mediterrán hangulat, mi kell még? Jó idő! Az is volt, meg rossz is, de erről később…
Este berendezkedtünk a szállásunkon, majd korán elcsendesedett a csapat, hiszen innen jöttek csak az izgalmas napok.
SCHWALBE MM&HD nap
Mivel péntekre minden létező időjárás-előrejelző appunk esőt jósolt délutánra, az volt a stratégiánk, hogy reggel korán kelünk és megpróbáljuk kimaxolni a délelőttöt, ki tudja mi lesz utána. Ezért pár perccel reggel 8 után már gurultunk is, szép sorban felfedezve a különböző pályákat. A nagyobb hatékonyság érdekében felváltva szállítottuk fel egymást autóval – 1 vezetett, 2 mindig tekert, optimális felállás. Ebédig sikerült is mindenkinek 6-6 edzőkört megtenni a különböző traileken. Az idő a kellemes 12-14 fokkal langyos volt, bár borús volt, ami optimális bringázni, pont mint a talaj, ami nem porzott, de nem is volt sáros, így tökéletesen tapadtunk – jó lehetőség volt új Schwalbe gumijainkat száraz pályákon tesztelni. Ekkor mind a hárman elöl Magic Mary, hátul Hans Dampf kombóra szavaztunk, ami annyira jó választásnak bizonyult, hogy én valószínűleg az év nagy részében is ezzel a párossal fogok versenyezni – döbbenet, hogy első keréken mit fognak a Mágikus Méri oldalsó bütykei pl. egy rézsün.
Sajnos kivételesen bevált a jóslat, ebédidőre menetrend szerint meg is jött az eső. Sebaj, gondoltuk, amíg veszünk magunkhoz némi energiát a délutánra, csak eláll majd. Groznjan annyira pici település, hogy az év ezen szakában konkrétan téli álmot alszik, egy kis kávézón kívül semmi nem volt nyitva, így felfedeztük a következő nagyobbacska várost. Itt mindenki éhségének megfelelő méretű pizzát választott – Krisztián rögtön egy fél méteres átmérőjű családit, amin először röhögtünk, de végül az utolsó övtáskába gyömöszölt szeletet leszámítva tényleg elpusztította az egészet.
Az eső nem csitult, de a harci kedvünk sem, így letámasztottuk autónkat a fönti parkolóban és megnéztük milyenek a pályák sárban. Mivel az első körben vállalhatatlanul sárosak lettünk, így ugrott a felszállítózás – maradt a feltekerés, hiszen kell az erőnléti edzés is. Szállásunk csillagai tovább bővültek, amikor még vízvételi lehetőséget is kaptunk, így alapos bringamosással és karbantartással zártuk a napot.
Szombat reggel ugyan szépen sütött a nap, de tudtuk, hogy éjjel kettőig vödörből öntötték a vizet föntről, ezért két dologban rögtön meg is állapodtunk: az egyik, hogy gumit cserélünk – de mire? Hála a Schwalbe hazai forgalmazójának és a tőlük az idei évre kapott támogatásnak, sok lehetőségünk van: hárman háromféle megoldásban gondolkodtunk, de aztán Luki is lemondott a Dirty Dan sárgumik használatáról, hisz a napsütés és viharos szél miatt várhatóan gyorsan száradnak majd a pályák. Végül mindannyian elöl-hátul Magic Mary gumikat pattintottunk fel, természetesen Doc Blue tubeless folyadékkal. Krisztián még annyi tuningot elkövetett, hogy megvágta az első gumi mintázatát a szintén Schwalbe gyártmány, profi gumivágó fogóval, így segítve a sár tisztulását a mintázatból.
Új gumik fent, irány a „hegy”! A másik dolog, amiben megállapodtunk, hogy részben a sárra való tekintettel, részben az edzés (m)értékének növelése érdekében szombaton nyomunk egy teljes versenyszimulációt. Vagyis pontosan lemodellezünk egy enduró versenyt azon az öt pályán, amin a tavalyi verseny zajlott, abban a sorrendben, azokkal az összekötő transzfer szakaszokkal. Ha versenyszitu, akkor nem csak a pályák és a táv fontosak, hanem illik a frissítést is megfelelően felépíteni. Szerencsére ebben is akad támogatója csapatunknak a Squeezy Sports Nutrition termékek formájában. Reggel feltöltöttük magunkat a szalonnás-hagymás tojás mellé egy kis Carbo Loaddal, majd napközben felváltva nyomtuk az igazi rednecknek való sörízű géleket és különféle gyümölcsös szeleteket. Folyadék-utánpótlásunkért pedig a Squeezy Energy Drink felelt.
A pályák elég változatos állapotban voltak, ahogy haladtunk rajtuk sorban. Volt, amelyik olyan sáros volt, hogy korcsolyáztunk a rézsűkön és patak folyt a nyomban, de voltak azért szárazabb szakaszok is. Tökéletes erőfelmérés volt ez a tesztverseny, ahol a 37 km-es távot, 1430 méter szintet megmászva nettó 3,5 óra alatt teljesítettük. A konklúziót mindenki levonta magának, tudjuk, hol vagyunk puha pöcsök lefelé vagy éppen felfelé, de összességében jó formában vagyunk!
A nap végén kiültünk a kávézó várfalra épített teraszára és a jól megérdemelt recovery sörünket kortyolgatva csodáltuk az alattunk elterülő tájat. Este megint bringamosás és egy alap karbantartás után elemeztük még kicsit GoPro felvételeinket majd pihi-szuszi, hisz lesz még egy fél napunk vasárnap is bringázni.
Vasárnapra szinte teljesen felszáradtak a pályák, mivel azonban csak délig engedélyeztük magunknak a bringázást, nem tudtuk annyi ideig élvezni, ameddig szerettük volna. A maradék időnket kétféle módon próbáltuk maximálisan kihasználni: egyrészt igyekeztünk a leghosszabb, 6,5 perces pályát járni, másrészt vasárnapra már mindannyian összebarátkoztunk saját bringáinkkal valamennyire, így lehetőség nyílt kipróbálni egymásét. Krisztián megtapasztalhatta milyen élmény az én 29”-os Specialized Stumpjumperemmel veretni a rézsűkön, mi pedig Lukival nagyító alá vettük a Cube csúcs enduróját, a 27,5”-os Stereo 160 C:68 Action Team-et. Egész más világ a 140-150-et mozgó 29-es all mountain és a 160 mm rugóúttal és fullos Fox tagokkal operáló Cube csúcs-enduró, mégis szépen megférnek egymás mellett ugyanazon az enduró pályán. Válasszon tehát mindenki saját bringázási stílusának megfelelőt – és ha lehet, próbálja ki vásárlás előtt. Ha erre nincs lehetősége, akkor sincs gond, hiszen a fenti két típus mellett még számos más márka, több modelljéről is beszámolunk a jövőben itt a FRO-Mag oldalain – hisz nincs is jobb teszt az éles versenyszituációnál.
Összefoglalva, az edzőtábor számomra rendkívül hatékonyan telt, újrakezdőként igazából nem is tudom milyen elvárásokkal utaztam ki, de annál is sokkal többet kaptam. Fényéveket haladtam a bringámmal való összeszokásban és sokat tudtam csiszolni a bringakezelési technikáimon is. A pályák – legalábbis az itt látottak – különösebben nem leptek meg, 15 évvel ezelőtt ezeket hívtuk DH pályának, olyat meg láttam már eleget 🙂
Ezúton is köszönet az endurozásban is profi csapattársaimnak, akik akár itthon előtte, akár ott a helyszínen elláttak gyakorlati jó tanácsokkal.
Sebestyén Krisztián
