2015-BEN A LEGTÖBB VERSENYT LÁTOTT ENDURÓ BRINGA!

Giga teszt, egy DH-s első tapasztalatai egy enduró bringáról és tartós teszt verseny körülmények között

1. rész :

Holczer András – FRO Racing Mondraker Dune R 2015.

Nem ismeretlen jelenség, hogy számos DH-s enduróra nyargal át. Uszkve 15 év, hol komoly, hol kevésbé komoly lejtőzés után engem is egyre inkább foglalkoztatott a gondolat, hogy lassan ideje diszciplínát váltani.

Mit is vár egy magamfajta az endurótól?

– Elsősorban szabadságot. A “többlétűség”-nek köszönhetően egy függetlenebb sportélményt, ami kevésbé köt bikeparkhoz, felvonóhoz. Ugyanerről a tőről fakad a kalandozás lehetősége is, elhagyni a “körforgalmat” és messzebbre kitekinteni.

– Kevesebb csonttörést. Kétség kívül csibészes dolog a gipszes/katéteres szelfi, de munkavállalóként és majd leendő családfőként, nem célszerű kiállni a boxba egy hónapra.

– Összetettebb edzés. A változatos terep egészen más izom- és agymunkát követel meg. Lehet, hogy kevésbé intenzív a downhillnál, de mindenképp egy spirituális élmény, amely során van lehetőséged elgondolkodni az aktuális kérdéseiden.

Ennyit az elméletről, lássuk a gyakorlatot. FRO alapítótársam, Sebestyén Krisztián kölcsönadta a Mondraker Dune-jét egy semmeringi túra erejéig.

Az első néhány kör inkább az összeszokásról, mintsem a határok feszegetéséről szólt. Hamar feltűnt, az alacsonyabb tömeg miatt, sokkal könnyebben pakolgatható a kanyarokban, hiába 4 kg, az 4 kg, azaz 40 db Tibi csoki.

Mivel a nap végére már végig pilótaként éreztem magam, nem pedig utasként, így néhány következtetést le merek vonni.

(+) Jól tekerhető, mind lefele, mind pedig felfele

(+) Nagyon meglepett, hogy még láncterelő hiányában sem dobta le a láncot az új narrow-wide rendszerű tányér.

(+) A 160mm bőven elegendő a kék és a piros pályákra.

(+) A 650B-s kerék nagyon jól jött a sziklás szakaszokon

(+) Könnyebben befér az autó utasterébe

(-) Az meredek villaszög miatt a fekete (downhill) pályán érezhetően közel voltam a klasszikus kormány fölött átbukáshoz. Ha jól értesültem a 2016-os Dune-ben már a villaszög is állítható lesz.

(-) Egy downhill bringához képest kevésbé hibatűrő, egy-egy hibát nehezebb korrigálni, mivel a 160mm-es úttal nincs annyi tartalék a felfüggesztésben.

Összességében nyugodt szívvel ajánlom a Dune-t enduróra, illetve haza körülmények között egy downhillra is. Ugyan borsosabb ára van, mint egy downhill gépnek, viszont egy enduróval ki tudsz váltani egy downhill és egy cc bringát.

Köszönöm a lehetőséget Krisztiánnak és Mondrakernek, lázongó izmokkal, de gipszes selfi nélkül tértem haza, engem meggyőzött a Dune.

2.rész

Sebestyén Krisztián – FRO Racing Mondraker Dune R 2015.

2015-ös szezonban is Mondrakerrel indultam az enduró versenyeken, mert 2014-ben a mostani Dune elődje már bizonyított a Szlovén Enduró szériában. Összességében 3 futamot sikerült technikai gondok nélkül sikerült teljesíteni egyre jobb eredményekkel.

Ez a teszt végre tényleg egy tartós teszt, mivel a teszt írásakor a bringával már megjártam nyolc versenyt és jó pár bike parkot.
Magyar versenyek:
– 8. Kékes DH 2.hely
– Downhill Országos Bajnokság 4.hely Ez a legjobb eredmény abszolútban, amint nem DH géppel értek el,
– 9. Kékes DH 1.hely
– Crosskovácsi maraton középtáv, célba értem  ?

Sloenduro, szlovén enduró széria
– cerknoi futam 15.hely
– boveci futam 7.hely
– Black Hole enduro 6.hely
– klamplci futam 5.hely
illetve az első ízben megrendezett Enduró Európa Bajnokság futamán 33. hely

Az eredményekből látni, hogy ez a gép egy közepes képességű és erőnlétű 30 pluszos üzletember és családapa igényeit bőségesen kielégíti, és tapasztalatok is már vannak bőven, amit igyekszem részletesen megosztani veletek.

Váz

Ez a harmadik Duném a spanyoloktól: használtam a 2012-est M-es méretben, ami kicsinek bizonyult, így gyorsan váltottam egy 2013-as L-esre. A 2014-es modell kimaradt, mivel még nem tudtam eldönteni, hogy kell-e a 650b-s kerékméret, de 2014 év végére megérett bennem a gondolat, hogy váltani kell. Maradtam a márkánál és a 2015-ös Dune lett az új versenygép.

A méretválasztás azonban nem volt egyszerű. A 2013-as ugye L-es volt, de a mérettáblázat alapján az általános trend szerint annyit nőttek a bringák, hogy az M-es tűnt jónak a 183 centis magasságomhoz. Szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a Mondraker Magyarország a támogatónk, és lehetőségem volt a vásárlás előtt mindkét méretre ráülni. Egyértelmű is lett, hogy az L-es az gigantikus, azaz inkább csak 185 cm felettieknek való.

Összeszerelés után egyből a budai hegységet jártam vele, ami akkor még hol havas, hol saras volt. Ki is derült azonnal a Pite nevű kis nyomon, hogy ezzel igen csak máshogy kell fordulni, mint az előző Dűnével!

2-3 elcsúszás után éreztem, hogy valami mást kell kitalálni, ugyanis elkezdett csúszni alattam, ment szépen a driftelés, de mivel hosszú, mint az állat, nem tudtam időben korrigálni, így elfeküdtem. A kanyarokba jóval feljebbről kell bemenni és onnan kell letépni a kanyar kijárata felé, akkor nem csúszik, hanem fordul, ahogy kell! Ezt az új geonak és a nagyobb kerekek hatásának tudom be. Gyakorlatilag 1-2 bringázás alatt megszokható, de utána már gyorsabb és stabilabb kanyarodást eredményez ez a technika. Szóval, ha valaki a forward technológia miatt nem akar Mondrakert venni, akkor jöjjön el, üljön rá egy gépre és rájön, hogy jó ez. El lehet férni a bringán, mivel nagyobb a reach, ami egyben nagyobb stabilitást is jelent.

Felfelé tekerésnél is azonnal lehetett érezi a fejlődést a geometriában és a nagyobb kerékméretet, ami miatt sokkal egyszerűbb lendületben tartani. A jelek szerint a 650b méret ideális az enduró felhasználásra.

Sopronban járattam meg először igazán, ahol már rögtön a 3. kanyarban kiderült, hogy a gyárilag szerelt Maxxis EXO-s High Rollerek nem az én súlyomhoz vannak kitalálva, így gyorsan nagyobb nyomásra kellett fújnom őket.

Kálnica volt az első külföldi bevetés, ami igazából egy szezonra bemelegítő kis bikeparkozás volt.

Ezután jött a Kékes DH, ami meg remek felkészülő verseny volt az enduró futamokra, mivel a pálya nem nagyon lejt és sprintelni kell végig. Jellegében ennél csak nehezebb pályák vannak a versenyeken.

Villa

A standard RockShox Pike RC villát kapjuk a gépben, amitől én az elején idegenkedtem, mert a legfullosabb Marzo 55-ről ültem át rá. A legjelentősebb eltérés, hogy igenis szervízelni kell! Lehetőleg minél gyakrabban és akkor egy jó villával lehet kerékpározni. Egy saras verseny utána jelentősen romlik a teljesítménye. A másik, hogy én 80 kg vagyok és jelenleg 1 tokennel használom 100psi-n, ami a normál felhasználónak beton kemény és használhatatlan. (Persze Ettingshausen és Cser Máté „fos” puhának titulálja J.)  Ez azonban inkább csak Magyarországra sok, mivel én általában csak versenyen ülök a bringán és nem is nagyon szoktam állítgatni. Nálam ez vált be, és ezt hangolom finoman tovább a különböző pályákhoz. A Pike amúgy egy remek villa, de ezt akkor érzem, ha igazán limiten használom.

Tag

Gyárilag a Fox Float X CTD taggal van szerelve a kerékpár. Eddig nem kellett hozzányúlni, mert probléma nélkül teszi a dolgát. Az előző Dunében a FOX RP23 volt, amit azért sikerült párszor elmelegíteni. Ennek a tagnak is a gyakori szerviz a titka és akkor hibátlanul szépen működik.

Én nem szoktam beülést méregetni. Felfújom egy körülbelüli magas nyomásra, veretek vele pár kemény kört, és ha fent van a gyűrű a becsúszón, akkor engedek belőle. Úgy állítom be, hogy használja csak ki a rugóutat – nem spórolok. Az állíthatóságával is nagyon elégedett vagyok: szoktam a Trail és Climb állást is használni, mert ilyenkor alig van tekerési veszteség. Szerintem technikás terepen jobb vele mászni, mint egy merev CC géppel, mert szinte soha nem pörög ki a kerék.

Kerekek

A gyári DT E1900 kerekek maradtak a kerékpárban 27,5-es méretben. Igazából annyit tudok elmondani róluk, hogy a kerékszett nem túl erős, nem is gyenge, nem is könnyű, nem is nehéz és pont megfelelő nekem. Volt, hogy egy versenyen a sziklás részeken a fáradtság miatt az ideális nyomról letérve nagyon nagy szikláknak vertem a gép elejét és hátulját is, de kibírta. Minimális nyolcas lett benne persze, de semmi javíthatatlan, szóval, aki ezzel a kerékszettel vesz kerékpárt, az nyugodtan hagyja meg a bringában – nem érdemes lecserélni.

Eddig az első kerékben csak csapágyakat kellett cserélni, illetve az extrém felhasználás miatt a hátsó racsni adott ki fura hangokat, de egy kalapácscsere és tisztítás megoldotta a dolgot. Én elég puhán megyek, ritkán verem oda a kereket, szóval bírja egy alap felni is alattam, pedig elég alacsony nyomással megyek: a DH OB-n pl. 3 napig 1,3 volt elöl hátul pedig 1,5 és nem kaptam defektet.

Fék

Formula rajongóként örültem, hogy a Formula C1-gyet találjuk a gépen. Ki is próbáltam és szerintem nincs is vele probléma, de nekem az előző bringáról még megvolt a Formula T1, ami azért átkerült. Ez a fék ugyanis az enduró fékek koronázatlan királya. Lehet, hogy a fékkar nem a legergonomikusabb, de hogy ezzel semmilyen körülmények között nincs probléma, az biztos. A szezon során mentem vele hóesésben az enduró EB-n videó.

40 fokban, bikeparkban, szóval mindenhol és nem levegősödött fel, nem vándorolt a nyomáspont, csak a fékpofát cseréltem benne. A fékkar állásával meg nincs problémám, mert amikor még V-fékkel mentem, megszoktam ezt a fékkar állást. J Elöl amúgy 203-as, hátul pedig 180-as tárcsát használok.

Meghajtás

A gyáril 170 mm-es, 2×10-es alap Srammal szetthez egészen egy hónappal ezelőttig nem kellett hozzányúlnom.

Elég régi módi rájder vagyok, nehezen nyitok az új dolgokra, a kerékméret váltás is nehéz döntés volt, most meg jön ez a Narrovájd lánctányér, vagy mi a rosseb, ráadásul csak egy van belőle.

Mindehhez én régi CC-sként felfelé pörgetek, régi DH-s révén lefelé pedig nagy áttételt hajtok. (A fiatalok kedvéért: régen 42-44-es tányérral déháztunk, mert ez volt ideális az akkori pályákhoz). Na, most az enduróban van CC és DH szakasz is, szóval, hogy oldjam meg ezt elöl 1 db tányérral? Ugyanakkor a tömegcsökkentés erős érv a rendszer mellett, úgyhogy két verseny között Cser Máté segítségével beszereztem egy Narrow Wide tányért, amit egyből ki is tudtam próbálni a Schladmingban.

Hamar kiderült, hogy az egy lánctányéros rendszerhez új lánc és egy jó hátsó váltó is kell, amúgy csalódás lesz. Én ugyanis a gyári hosszúkanalas X9-es váltóval és új lánccal próbálgattam. A lánc egy darabig a helyén is volt, de aztán fél nap csapatás után egyszer csak leesett. Úgyhogy jött egy új rövidkanalas X9. Azóta egy enduró és egy DH verseny is benne van és egyetlen egyszer esett csak le a lánc egy hosszú lépcsősoron, amibe bele kellett ugratni. Itthon viszont akár DH-ra is nyugodtan fel lehet tenni. A DH OB-t végignyomtam vele és nem esett le a lánc, pedig egész kis szurkolótábor alakult ki a régi kemény DH-sok közül, akik a lánc leesésének szorítottak. Szerencsémre minden körömben tudtam nekik jelenteni, hogy köszi, a lánc a helyén! Működik a Narrow Wide.

Még egy fontos infó! Nincs hangja a kerékpárnak, csak az erdőt hallod bringázás közben, nincs lánccsörgés.
Üléscső

Miven enduró kerékpárról beszélünk, aminek elengedhetetlen része az állítható üléscső, ezért ennek egy külön pontot szentelek.

Gyárilag az előző és a mostani Dune-ben is Az X-Fusion terméke található. Az első gépben még adtam esélyt a cégnek, de nagy hibát követtem el. Az X-Fusiont az vegyen, aki közepes áron akar használhatatlan alkatrészt venni, illetve ráér szerelni, mert olyan, mint egy régi Moszkvics: mindig rossz. A második Dune-ben lévő sem volt sokkal jobb, pedig az már egy továbbfejlesztett változat volt.

Én végül egy egyéves Rock Shox Reverbet tettem a bringába, ezek a típusok bár drágábbak, de egy évet legalább kibírnak. Utána kb. mindent cserélni kell bennük. Ez meg is történt és működik is az üléscső. Aztán lecsaptam egy a csapaton belül eladó sorba került új Thomsonra. Na, ez működik már fél éve. Oldal irányban ugyan már erősen kotyog, de mégis mit vár egy normál kerékpáros egy 450 eurós alkatrésztől? J Hátránya, hogy ilyen üléscsövet még senki nem szervizelt Magyarországon, szóval „nagyon” várom, hogy mikor megy tönkre és mennyibe fog kerülni a felújítása.

Összegezve az üléscső témát, jó megoldás nincs, itt is a folyamatos karbantartás a kulcs. Lényegében mindegy, hogy melyik gyártóét tesszük a kerékpárba, mert kb. 1 év után úgyis sokat kell rá költeni.

Menet közben

Nagyon fontos dolog, hogy a bringa állati jól néz ki. Ne tagadjuk le, hogy ez is kell ahhoz, hogy az ember jót menjen egy bringával. Igazi mini DH-gép, amivel gyakorlatilag ugyanúgy lehet menni mindenhol minden körülmények között,  mint egy DH bringával. Csak ezzel nem szabad hibázni.

Gyönyörűen lehet ugrani is vele, de mivel keményre van fújva és könnyű is, ezért nagyon le kell szorítani, hogy ugorjuk méterekkel túl az érkezőt. Még nekem is könnyen megy, pedig nem vagyok nagy ugrató bajnok.

Meredek letörésen viszont észnél kell lenni, mert a 66,5 fokos villaszög kicsit meredek. Itthon azért ilyenből kevés van, külföldre meg orvosoltam a problémát 2 db 10 mm-es alátéttel a stucni alatt és egy 30-as emelésű kormánnyal. Itt jegyezném meg, hogy a jövő évi karbon Dune-ben már állítható a villaszög. Yeee!

Szűk és kis sebességű kanyarban azért ügyesnek kell lenni. Mivel nagyon hosszú a gép, ott egy minimális hátrányban van, de abszolút nem zavaró. Nagyobb sebességű kanyarokban viszont annál jobb. Az egyenes futása is nagyon jó, a köves, veretős dh-s részeken sokkal stabilabb, mint a konkurensek. Talán ez a fő erőssége: fék kienged és veretés lefelé.

Végszó

A gépváltás előtt álló downhillesnek érdemes elgondolkodniuk egy enduró gépen, mert Magyarországra teljesen felesleges a downhill gépük. Ki kell számolni, hogy egy évben hány napot használjuk érdemben a DH gépet. Szerintem 10 teljes bikeparkos nap alatt nem érdemes egy nagy DH gépet tartani mivel az enduróval akár minden nap érdemben lehet bringázni. Két éve van enduróm és a nagy DH gépem azóta nem is nagyon volt a János hegyen. Ha pedig csak egy bringám lehetne, akkor az biztos, hogy enduró lenne.

A Mondraker Dune meg kisebb átalakítással minden igényt kielégítő enduró versenybringa. Ha valaki nem nyúl hozzá, akkor az alap setuppal is egy sokig jól használható mindenes kerékpár lesz, amivel hozzám hasonlóan lehet indulni a Crosskovácsi maratonon és downhill versenyen is. Engem még sehol nem hagyott cserben!

További információ a hazai forgalmazó weboldalán: www.montik.hu

Fotó: norbertszasz.com